2013. augusztus 22., csütörtök

14. Fejezet




Fél tíz és Ah Ri még midig nem ért haza, Myung Soo pedig már nagyon feszült… Nem akarja, hogy ilyen sok időt töltsön együtt Tae Woo-val, mert így csak közelebb kerülnek egymáshoz, míg tőle egyre távolabb, és távolabb. Már az is elég sokkhatásként érte a fiút, hogy gyerekkori barátok és egy bizonyos ígéret miatt jött vissza, erre meg ilyen hosszú ideig randiznak, ráadásul még jól is érzik magukat?

- Ezt nem hiszem el! – állt fel, mert már nem tudott tovább egy helyben ülni; az, hogy otthon várt, amíg lakótársa jól érzi magát nagyon nem tetszett neki. Arra gondolt, hogy elmegy, és felszed egy csajt, aztán pedig haza viszi, hogy féltékennyé tegye a Ah Ri-t – már, ha az lesz; de amikor ott tartott volna, hogy elcsábítsa az elég ittas állapotban lévő lányt, az ösztönei azt súgták hibát követ el, szóval felállt, és otthagyta őt. Csalódottan lépett ki a szórakozóhelyről – tudomásul vette, hogy az egyetlen lány, aki lázba tudja hozni, az csak az a valaki lehet, aki most épp egy másik sráccal érzi jól magát egy puccos étteremben, amit ő sosem tudna megfizetni.

Beült egy bárba, és addig ivott, míg el nem fogyott minden pénze, amikor azonban megpróbált felállni úgy terült el a földön, mint egy nagy krumplis zsák; a pultos azonnal a segítségére sietett.

- Haza tudsz menni, vagy hívjak fel neked valakit? – kérdezte tőle, s reménykedett benne, hogy a szavak el is jutnak a címzetthez; kicsit megnyugodott, amikor Myung Soo válaszolt neki.

- Nem hiszem… - dőlt rá a pultra. – Felhívná azt a valakit a telefonommal, aki Béka névvel van benne? – nyöszörögte. Gyomra fel-le liftezett, s úgy érezte azon nyomban oda tudna rókázni, de még tartotta magát.

A fiú sosem bírta az alkoholt, akárhányszor ivott mindig olyan pocsék lelki állapotban volt, hogy csak az alkohol segíthetett neki – vagyis ezt gondolta, de aztán megvilágosodott, hogy ez sem használ, csak rosszabb lett a helyzete, mert most már nem csak lelkileg volt beteg, hanem a teste is tiltakozott.

- A csaj azt mondta, mindjárt itt van! – hajolt hozzá a férfi, hogy tájékoztassa őt. A fiúnak azonban kedve támadt volna elsüllyedni szégyenében. Tudta, hogy most leírta magát a lány szemében – lerészegedett. Ennél szánalmasabb dolgot még sosem tett meg egy ember miatt sem; csak az anyja halála okozott neki ekkora lelki fájdalmat.



- Myung Soo! – hallotta meg ezt az édes aggódó hangot, amire azonnal felkapta a fejét – vagyis csak akarta, mert úgy megszédült, hogy inkább visszadöntötte kobakját a hideg felületre. – Jól vagy? – hallotta meg közelebbről a hangot, amit egy angyaléhoz tudott volna hasonlítani. Ahogy lakótársa végigsimított hátán, érintése helye bizseregni kezdett, s jóleső melegség öntötte el egész testét; még a hányingere is elmúlt egy pillanatra.

- Nem igazán… - lehelte.

- Gyere! Hazaviszünk. – ekkor fogta fel, hogy nem egyedül jött. Hát persze, egy igazi férfi sosem hagyná, hogy a leendő felesége egyedül istápoljon egy részeget; most még jobban csalódott, mert már ellenfélnek sem tekinthető. Ezzel a tettel teljesen leírta magát Tae Woo szemében is, s ezt pontosan tudta ő is – elszúrta, mint mindig, ha Ah Ri-ról van szó.

- Rendesen kiütötted magad… - nyúlt karja alá a nyakkendős ficsúr. „Annyira nem is ficsúr…” – suhant át ez a gondolat agyán. – Na, gyere! – kezdte el kifelé vonszolni a kocsijához, beültette a hátsó ülésre, és nem csak maga az ittas állapotban lévő lepődött meg, amikor a lány beült mellé, hanem a sofőr is. – Nem akarsz inkább előre ülni?

- Nem. Ha rosszul lesz, akkor csak nem szeretnéd, hogy lehányja a méregdrága kocsidat… - mosolygott régi barátjára.

- Inkább hagyod, hogy rád menjen a gyomra tartalma? Ne hülyéskedj… ülj előre és kész! – nézett át az ülés felett Tae Woo, azonban amikor meglátta, hogy vetélytársa jövendőbeli felesége – tervei szerint – vállára hajtotta fejét, s a lány elmosolyodott, inkább beindította a motort, s hazavitte őket. Egész úton lopva a visszapillantón keresztül fürkészte a két delikvenst.

Ah Ri átölelte Myung Soo vállait, és simogatni kezdte annak hátát, aki csak elmosolyodott a jóleső bizsergés miatt, s felsóhajtva fúrta orrát a lány nyakába. „Mint egy kisgyerek…” – gondolta a lány, s el sem hitte, hogy épp ápolónőt játszik. „De vajon miért ivott ennyit?” – igazította meg az alvó fiú haját, miközben az idősebb fiú fájdalmas tekintettel figyelte őket a tükörben.

- Megérkeztünk. – szólt hátra szomorúan; ennyit változtak volna az ő Ah Ri-ja érzései az évek alatt, amíg ő csak rá gondolt? Elhatározta, hogy nem hagyja annyiban, megküzd a lányért, de mindenképp fair módon. A hátsó ajtóhoz sétált, és nagy nehezen sikerült kiszedniük a szundító egyedet, feltornáztak vele a lépcsőn, majd végül ledöntötték a kanapéra. – Ah Ri-yah… biztos, hogy itt akarsz maradni egy részeggel? Nálam aludhatnál, és holnap reggel visszajöhetnél, amikor már teljesen józan.

- Nyugodj meg Oppa! Nem ártalmas. – mosolygott fel a másikra az alvó mellett guggolva. – Itt maradok, ha szüksége lenne rám.

- Aggódom érted… ha egy férfi részeg, akkor…

- Oppa. – állt fel a lány. – Meg fogom oldani, ne aggódj annyit. – ölelte meg, s ezzel azon nyomba sikerült lenyugtatnia.

- Akkor… én megyek… - mondta robotszerűen ezeket a szavakat. Annyira rég vágyott már a lány ölelésére, hogy most amint megkapta egyenesen sokkot kapott tőle – valóra vált egy vágyálma. – Kitalálok egyedül is, de ígérd meg, hogy felhívsz, ha történik valami! – simította meg arcát mutatóujjával, miközben mosolygott.

- Ki mást hívnék? – bokszolta vállba az idősebbet, aki egy homlok puszi után távozott is a lakásból. – Miért ittál ennyit, hm? – ült le a földre a fiú mellé, aki erre a kérdésre felnyitotta a szemét, s belefúrta tekintetét a lányéba.

- Mert… - de nem tudta kimondani, azokat a súlyos szavakat. -… unatkoztam, de nem volt kedvem lefeküdni valakivel… - fordította el a tekintetét. Csalódott magában. Úgy tűnik a mai éjszaka már csak ilyen; mindenki csalódik.

- Értem… - hajtotta le fejét a lány, majd felállt, hogy otthagyja lakótársát, de Myung Soo hideg ujjai megállították őt, amikor csuklója köré fonódtak.

- Nem is ezt akartam mondani… - sóhajtott fel, miközben visszahúzta a lányt maga mellé.

- Akkor mit? – hangjában egy kis csalódottság csengett – csak egy kicsi? Ugyan! Csöpögött belőle!

- Tudod… vannak emberek, akiket akaratuk ellenére is egymás mellé sodor a végzetük. – ugyan egy kicsit akadozott a beszédben, mert még mindig elég ittas állapotban volt, de azért tisztán kilehetett venni, azt, amit mondani akart. – Még akkor is találkoznak, ha nincsenek felkészülve rá… értesz?

- Bár elég szaggatottan beszélsz, de most vagy először tényleg őszinte hozzám, szóval azt kell, hogy mondjam… magyarázd el! – hajolt közelebb, hogy jobban halljon.

- Hah. – sóhajtott. – Olyan nehéz ezt elmondani… - emelte tekintetét a plafonra, mert úgy érezte, ha tovább nézi lakótársa gyönyörű barna szemeit, elfelejt beszélni is. – Amikor bezárod a szíved, felkészülsz rá, hogy többet nem fogod megnyitni senkinek, de aztán jön valaki, és úgy érzed… életedben először nyitni szeretnél a másik felé, meg akarod próbálni, de egyszerűen képtelen vagy rá, mert már annyira hozzá vagy szokva az érzéketlenséghez, hogy nem tudsz mit kezdeni a valódi, tiszta érzelmekkel. – nézett megint a vele szemben ülőre, biztatást várva, hogy érti őt, szóval a hallgató fél bólintott, így folytatta. – Ilyen helyzetben vagyok most. Meg szeretném próbálni, de valami mindig közbeszól, és én elszúrom. Nem tudom hogy kéne csinálnom, mert…

- Még sosem próbáltad? – fejezte be a gondolatmenetet Ah Ri. – Te sem tudsz nyitni mások felé, mint én? – a fiú megrázta a fejét, és csodálkozó tekintettel figyelte a lány arcának minden apró kis miniméterét. – Nekem az miatt van, amit a családommal kapcsolatban mondtam… - hajtotta le a fejét.

- Mikor? – kérdezett rá azonnal.

- Amikor söröztünk itt… nem emlékszel rá? – kérdezte csalódottan a másik.

- De… emlékszem… - ült fel lassan, és a lányra meredt. – Remélem, tudod ki felé szeretnék nyitni… - belenézett a lány nagy szemeibe, amik úgy csillogotak, mint még soha, s amikor bólintott, Myung Soo megnyugodott. Végre valami előrelépés. Csak az a kérdés, hogy Ah Ri készen áll-e rá.


8 megjegyzés:

  1. omnomnomn *-* nagyon aranyos rész lett és nagyon jól írtad meg x3 Myungsoo olyan édes, ahogy így bevallja neki és kíváncsi vagyok, mi lesz velük :) végre valahára talán kinyílik mindkettejük szeme? xD netalántán egyszerre és egy helyen? :P a ficsúr viszont nem szimpi >.> nem szimpik az ilyen hősszerelmesek xD vagy mik xP

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jahj. örülök neki, hogy tetszik, és ki tudja mi lesz még... ;) lehet, hogy Myung Soo bever neki egyet, vagy egyéb dráma... még nem döntöttem el. :D

      Törlés
    2. lécci verjen be neki *A* azt megnézném xD csak Ah Ri ne lássa xP

      Törlés
    3. Sajna ez már nem kivitelezhető xdd :P

      Törlés
  2. *_* ez tényleg nagyon aranyos lett ^^ Myungsoo~~ de miért mindig csak ittas állapoba tud öszíntén beszélni a csajszival?? :( remélem ha kijozanodik akkor is ugyan ilyen őszinte lesz :P
    jah és köszönöm *-* várom a folytatást~ :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd az lesz... ;) köszi, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszik :D

      Törlés
  3. Ez nagyon édes volt :) Annyira remélem, hogy nem fog valami "butasággal" reagálni a csaj. Alig várom, hogy végre bevallják rendesen egymásnak :D
    Köszi az új fejit :)

    VálaszTörlés