36. Fejezet

Sziasztok! nem tudom, hogy mennyien olvassátok még a blogomat, de remélem azért nem adtátok fel. Mostanában sok a dolgom, rossz a hangulatom, és nincs is ihletem ezek miatt, de most hoztam nektek egy új részt. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást, és hagyjatok kommentet is légyszíves! :)

Ági

Mondhatnánk, hogy az után a beszélgetés után, ami Myung Soo és Ah Ri között történt minden a helyére került, és mindketten tudják, hogy melyik irányba induljanak el. Azonban ez közel sem így volt.

Megvolt minden ok, amiért a múltban sem működött teljesen jól a kapcsolatuk, és ez a néhány dolog még mindig ott lebeg körülöttük. Mindketten problémásan fejezik ki érzelmeiket, nem tudják, hogy hogyan viselkedjenek egymással bizonyos szituációkban. Sőt! Ami azt illeti még talán egy kicsit kínosan is érzik magukat az ömlengős beszélgetésük után.

- Hyung Seok, mindent, amit eddig elterveztem megvalósítottam. – a barna elkísérte barátját a könyvtárba, mert szüksége volt a disszertációjához néhány forrásra. – Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek most. Nem terveztem ilyen hosszú távra. Azon is meglepődtem, hogy egyáltalán sikerült megbeszélnem vele a dolgokat. – nekidőlt a mögötte álló könyvespolcnak.

- Nézd, Hyung… tudod, hogy sok lánnyal randiztam már, amíg nem találkoztam Seo Hee-vel. Tisztában vagy vele, hogy nem is a hosszú kapcsolataimról voltam híres, ezért nem is tudtam, hogy miként kéne viselkednem vele, de… idővel minden olyan egyszerűnek tűnt. Mintha mindig is ő lett volna az, aki mellett lennem kell. Mintha az egész keresgélés, és idő, amit más lányokkal töltöttem elhalványult volna, és csak ő létezett. Idővel… - hiába mondom ezt a szót még ezerszer – minden szépen a helyére kerül, és olyan természetes lesz, mintha nem is ismertél volna mást.

- Sosem hittem volna, hogy eljön az a pillanat, amikor szerelmi tanácsokat fogok kérni tőled. – rázta meg a fejét Myung Soo.

- Azt sem hitted el, hogy egyáltalán leszel valaha szerelmes. Nem meglepő, hogy most így kételkedsz magadban. Mindig is úgy gondoltad, hogy nem érdemled meg, hogy nincs senki, aki olyan roncsot érdemel, mint te. De végül megtaláltad Ah Ri-t, aki talán még sérültebb nálad is. – rakta vissza a következő könyvet átlapozás után, mert nem volt benne semmi, amit használni tudott volna – Nem vagy magabiztos, ha ilyen dolgokról van szó. Ez a te bajod!

- Talán igazad van… - gondolkodott el a fiú.

- Eleinte ott volt az az ’Oppa’, ahogy Seo Hee emlegette, hogy is hívták?

- Tae Woo… - válaszolt a barna.

- Biztos, nem is fontos a neve. Olyan féltékeny voltál, hogy hirtelen elkezdtél akcióba lépni, és végül megkaptad a lányt, aztán jött Baekhyun. Azt hitted, hogy a vetélytársadnak sem lehet nevezni, de miután feladtad a kapcsolatodat Ah Ri-val, és önző okok miatt, kizárólag önmagadra gondolva leléptél Amerikába, jött ő és türelmesen várva, még Ah Ri képes volt beengedni a szívébe, megszerezte a lányt, és kitöltötte a helyed. Sőt! Ami azt illeti sokkal tovább is bírta, mint azt gondoltuk volna. Az érzései igaziak és őszinték voltak.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy az enyémek nem azok? – szorította össze fogsorát dühében. „Miért fényezi előttem azt a ficsúrt?”

- Nem… azt nem állítottam. – „Pedig így jött le…” – Egyszerűen… ő sokkal jobban ki tudta mutatni, ezért sokkal intenzívebbnek tűnt a kapcsolatuk. Sokkal valóságosabbnak.

- Miért állítod be előttem ezt a senkit, valami istennek hozzám képest? – ezen a kijelentésen Hyung Seok csak nevetni tudott. Minden bizonnyal nagyon ellenszenves volt Baekhyun az ő hyung-jának. Vajon mi lenne, ha elmondaná neki, hogy valójában miért szakított Ah Ri-val… még kisebbnek érezné magát vetélytársa mellett. „Hogy lettem én az egyetlen, aki mindent tud ebben a sztoriban? Ez olyan nagy teher nekem…” – gondolta magában. „El kéne mondanom? Nem… még nincs itt az ideje!”

- Istennek nem Isten… de nem egy senki. – nem tudott magán segíteni, egyszerűen csak megvédte Baekhyunt. A tudással maga mögött, amit összegyűjtött… nincs más lehetősége, mint kiállni mellette. A fiú élete amúgy is elég sanyarú, nem kell még fokozni is.

- Oh, szóval az ő pártját fogod? Igazából nem is akarod, hogy a kapcsolatom rendeződjön Ah Ri-val, ugye? Ő az új legjobb barátod? – Myung Soo nem tudott mást érezni csak haragot és sértettséget. Hogy lehetséges, hogy egy lúzer kis fotóstanonc elvesz tőle mindent, amiért megküzdött? Van ennek egyáltalán értelme?

- Erről szó sincs… nem tudom, hogy miért lettél hirtelen ilyen ingerült, de van a sztorijának olyan része is, amit nem tudsz. Ez minden mondandóm, Myung Soo. – mosolygott rá. Még soha nem beszélt vele ilyen egyenesen. – Megtaláltam a könyvet, mehetünk! – de a Jégherceg meg sem mozdult. – Haragszol?

- Milyen része? – nézett komolyan Hyung Seok szemébe.

- Nem hiszem, hogy itt az ideje, hogy megtudd. Most Ah Ri-val foglalkozz. – elindult a recepciós pulthoz, hogy magáénak tudhassa a könyvet egy időre. Bár nem számított rá, de Myung Soo követni fogja őt, mégis így volt.

- Ki fogom deríteni.

- Ha elrendeződtek a dolgok, akkor majd elmondom Hyung. Ne próbáld meg kideríteni… Össze fog törni téged.

- Mi? – nem értette.

- Túl sok minden történt, amit egyelőre még nem szabad megtudnod. A legfontosabb, hogy maradj higgadt, és… ne ítélkezz sem felettem, sem Baekhyun felett. – a fiatalabb lezártnak tekintette a témát, tehát azonnal másra is váltott. „Ez mi akart lenni?” – gondolta magában a barna, és nem is igazán figyelt arra, hogy miről beszél a továbbiakban barátja. „Valami, ami össze fog törni? Mi az?”

Ah Ri a kávézóban töltött napján úgy érezte, hogy minden szép lassan visszaáll a rendes megszokott kerékvágásba. Azonban valami furcsa bizsergést érzett a mellkasában. Mintha valami nem lenne rendben. De mi?

Nem tudta megmondani, és a nap további részében pedig annyira elfoglalt volt, hogy eszébe sem jutott ezen gondolkodni.

Időközben bármilyen furcsa is, de Seo Hee rezidens pincérnőként dolgozott az üzletben, és egész jól ment neki a munka. Az ügyetlen, felelőtlen énjét nagyon úgy látszott, hogy sikerült otthon hagynia, és ez jól jött az üzletnek. Azt mondták az emberek, hogy az atmoszféra kezd megint olyan lenni, mint mikor Ahjjusi vezette az üzletet.

Ezt nagyon jó volt hallania, hiszen minden vágya az volt, hogy ez így történjen. Eleve arra sem számított, hogy a volt tulajdonos ilyen hirtelen elhatározásból fog szerzetessé válni, és minden vagyonáról lemondani Ah Ri javára. Főleg úgy, hogy a lány nem is gondolta, hogy ilyen közel állnak egymáshoz a férfivel.

- Ah Ri! – húzta félre Hyung Seok a lányt. Kissé megrémült az első pillanatokban, hiszen egyelőre azt sem tudta, hogy a fiú az üzletben tartózkodik. – Bocsánat, hogy megijesztettelek, nem akarattal történt.

- Te mióta vagy itt? – pislogott kettőt.

- Most nem rég jöttem Myung Soo-val. Szeretnék beszélni mindkettőtökkel valami nagyon fontosról. – nyelt egy nagyot, ahogy körülnézett. – De nem itt! Hyung kint vár. Tudnál időt szakítani ránk? – a lány nagyot nyelt, mert hirtelen ideges lett Myung Soo nevét hallva, de végül beleegyezően bólintott. A fiú karon ragadta, és kihúzta az utcára, és most már hárman szinte síri csendben haladtak lefelé az utcán, míg meg nem álltak egy kisebb étterem előtt. – Ide bemegyünk! –jelentette ki.

- Te tudod miről van szó? – hajolt közelebb Myung Soo-hoz Ah Ri, aki látszólag valamin nagyon gondolkozott, mert megilletődött egy pillanatra a közelségétől.

- Nem. De azt mondta ketten is kellünk hozzá, hogy mindent időben el tudjon intézni. – rántotta meg a vállát. – Nagyon csinos vagy ma. – Nézett végig a lányon csodálattal. Ugyan is a mai nap folyamán ez volt az első alkalom, hogy látták egymást. Reggel a fiúnak be kellett mennie apjához a céghez, hogy munkába állhasson a következő héten. Megint.

- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz! – pirult el. A fiún fekete öltönyt viselt ugyan ilyen színű nyakkendővel és fehér inggel. – Ez az egész nagyon érdekesnek tűnik. – A Jégherceg csak mosolygott, hisz egyetlen szót sem tudott volna kinyögni. Szinte egymáshoz öltöztek, úgy, hogy nem is találkoztak reggel, vagy megbeszélték volna.

- Passzol a ruhánk. – nyögte ki végül féloldalas mosolyal.

- Úgy fest. – Miért tűnt úgy, hogy Ah Ri sokkal lazábban kezeli a találkozást, mint ő? Miért feszélt egyáltalán? Ó, hát persze! Az miatt a furcsa beszélgetés miatt, amit Hyung Seok-kal folytatott nemrégiben.

- PALE! – kiáltott rájuk bentről a harmadik, amitől mindketten elpirultak, s gyorsan leültek a másik két üres székre. – Nagyon feszült vagyok mostanában srácok!

- Mi a baj? – akasztotta fel táskáját a szék támlájára miközben feltette a kérdést.

- Baj az nincs, csak épp… egy nagydologra határoztam el magam. – vett egy mély levegőt. – Nemrég Seo Hee és Én megismerkedtünk egymás szüleivel… és amikor ezt az időt töltöttük a szülőkkel… - kirándultunk, mert mind a négyen odáig vannak a természetért – arra gondoltam, hogy ez számomra tökéletes. Családi programokat szervezni a szerelmemmel…

- Lehetséges, hogy te most… - húzta össze szemöldökét Ah Ri.

- Szeretném, ha segítenétek megszervezni a lánykérést! – hadarta le végül egy szuszra. – Már legalább fél éve gondolkodom rajta, hogy mit is kéne csinálnom, és egy fantasztikus ötletem támadt, amit nagyon szeretném, ha segítenétek megvalósítani!

- Lánykérés? – döbbent meg Myung Soo ls Ah Ri egyszerre. Egy pillanatra az étteremben ülők rájuk szegezték a tekintetüket, néhányan mosolyogtak is, de aztán visszafordultak a saját asztalukhoz.

- Igen! – határozottabb még sosem volt

- Nem gondolod, hogy egy kicsit elsieted?

- Elsietni? Akkor sietném el, ha az első nap megkértem volna a kezét. Majdnem három éve vagyunk együtt, és nem hiszem, hogy ez valaha is másképp lesz a jövőben. Vele akarom leélni az életem, Hyung. Ha le akarsz beszélni róla, akkor felejtsd el! – rázta a fejét makacsul.

- Én segítek. – mosolyodott el Ah Ri boldogan. – Minden egyes pillanatban, amikor látlak titeket, arra gondolok, hogy a ti szerelmeteket a Mennyben rendelték el. Nincs is kétség afelől, hogy ezt támogatni tudom. Mindkettőtöknek botrányos múltja van párkapcsolatot illetően, hogy összetartoztok. – harapott bele az egyik pizza-szeletbe, amit épp most hozott ki a pincér. Annyi ideig álltak volna kint egymást fürkészve, hogy Hyung Seok közben rendelt is? Megdöbbentő.

- Én is segítek. – egyezett bele egy sóhajjal Myung Soo. – Szóval mi az ötleted?

Nagyon is érdekelte a dolog, hiszen, amíg ezt közösen kell csinálnia Ah Ri-val vele lehet. Mi lehetne a probléma?

- Szóval arra gondoltam… - kezdett bele a magyarázatba.

- Ez elég jól hangzik… - bólogatott Ah Ri. Az ötlet lenyűgözte őt, nem is kétséges, az arcára volt írva. – Mikor kezdünk?

- Holnap reggel nyolckor! Nem szabad, hogy megsejtse, mindent titokban kell csinálnunk. Okay?

- OKAY! – az asztal fölé emelték kezüket. – HWAITING! – kiáltották a magasba. Érdekes hét elé néznek.