Myung Soo ugyan nagy hévvel, és lelkesedéssel indult el Ah Ri után, de amikor éppen meg tudta volna érinteni a vállát, inába szállt a bátorsága. Félt. Egyértelműen félt.
Sejtelme sem volt róla, hogy vajon hogy reagálna rá a lány, ha ő itt most megpróbálná megvigasztalni. Ez pedig egyértelműen elbizonytalanította. „Biztos, hogy itt kell lennem?” Azonban amint ez a gondolat bekúszott agytekervényeibe, egy másik is szöget ütött fejében. „Ha nem itt kéne lennem, akkor hol?” Tényleg nem jutott eszébe egyetlen olyan hely sem, ahová most mennie kellene. Ez pedig biztosította arról, hogy a jó időben a jó helyen van. De, hogy vajon miért? Szerette volna azt hinni, hogy azért, mert neki mindenképp Ah Ri mellett a helye, de valójában nem ez volt a válasz.
- Miért követsz? – fordult felé hirtelen a lány. A Jégherceg enyhén meglepődött, hiszen egyetlen könnycsepp sem volt a szemében, és még csak szomorúnak sem látszott. Mi történt?
- Azért jöttem, hogy… - „Miért is?” – Hm… csak Meg akartam győződni róla, hogy jól vagy.
- Jól vagyok. Nem kell követned. – hűvös volt, mint a legfagyosabb téli éjszaka. Mi folyik itt? – Ha vigaszra vágyom, azt sem nálad fogom keresni.
- Szerintem meg nem vagy jól! – megragadta a csuklóját, és húzni kezdte maga után vissza oda, ahonnan jöttek. Egyenesen a bárba ahonnan nemrég távoztak. Nem érdekelte hogy a lány tiltakozik, nem érdekelte, hogy mindennek elhordja… semmiképp sem hagyhatta, hogy így menjen el. Mindenképp ki akarta deríteni mégis miért lett hirtelen ilyen. 10 perccel ezelőtt még sírt, most pedig csak egy nagy sétáló jégtömb. Meg akarta tudni az okát.
Beléptek a szinte üres bárba, és lenyomta „túszát” az egyik üres asztalhoz, majd leült vele szembe.
- Miért vagy ilyen? – dőlt hátra a székén.
- Ilyen? Milyen? – Adta az értetlent a lány. Semmi kedve nem volt ott lenni, főleg nem az ex-barátjával. Sosem hitte volna, hogy a Myung Soo-val való kapcsolata eljut arra szintre, hogy „exei” legyenek egymásnak. Ez olyan rossz érzéssel töltötte el, de… nem mutathatta ki. Nem, amikor épp Baekhyun miatt kellett volna szomorúnak lennie.
- Ne játsszuk meg egymás előtt magunkat, ha lehet. Mindketten tudjunk, hogy miről beszélek, és te őszintén válaszolni fogsz a kérdésemre. Elég időt töltöttem el veled ahhoz, hogy tudjam valami nem stimmel. – támaszkodott rá az asztalra, és fürkésző tekintettel meredt a lányra. Annyira el volt foglalva azzal,hogy megfejtse a másik fejében zajló dolgokat, hogy észre sem vette, hogy Suzy nem messze ül tőlük, és teljes figyelmét az ő beszélgetésükre összpontosította. „Mi van ezek között?” – gondolta, miután a beszélgetés folytatódott.
- Ezt bárki meg tudja mondani pár napos ismeretség után is. – dőlt előre a lány is, szúrós szemekkel meredt a fiúra, aki csak egyszerűen ignorálta ezt a tekintetet. – Mondjuk, nem mintha te sokkal tovább lettél volna az életem része.
- Hah. – villantotta meg Myung Soo tipikus rosszfiús arcát. – Ez igaz. De tudom, hogy milyen az igazi éned valójában. Bökd ki, hogy mi bajod van! – „Ennek a beszélgetésnek nem ilyen hangnemben kéne zajlania. Francba! Mit tegyek?”
- Nem te leszel az az ember, akinek ki fogom önteni a lelkem, akivel megosztom a gondolataim, a sérelmeim, a fájdalmaim, és a boldogságom. – Suzy szinte látta a kettőjük között repkedő szikrákat, amin nagyon meglepődött. Még sosem tapasztalt ilyet. – Ezt a lehetőséget már hagytad elúszni.
- Vigyázz, mert a végén még odafagysz a székhez. – gúnyos mosolya szinte belehasított Ah Ri elméjébe. Még a hangnem is teljesen ugyan olyan volt, mint az első találkozásuk alkalmával. – Nem kell megjátsszanod magad, mint mondtam… tudom, hogy valami bajod van!
- Ezt még egy ötéves is észrevenné. – nevetett egyet gúnyosan. Elhúzta száját, és el akart sétálni, de a fiú visszarántotta őt az egyel közelebbi székre. Azzal a különbséggel, hogy ezután a tette után, esze ágában sem volt elengedni a kezét, akárhogy is próbálta. – Eressz! – villantak meg dühösen szemei, miközben megpróbálta kiszabadítani kézfejét a szorításból.
- Addig innen sehová sem megyünk, még el nem mondod, mi ez a reakció. Miért nem sírsz, miért nem vagy szomorú? Miért nem vagy olyan, mint régen? – lehet, hogy a hangján egy kicsit hallatszott a kétségbeesés, mert Ah Ri sóhajtott egyet, és hagyta, hogy fogja a kezét. Nem akart elmenni, de viszont beszélni sem. – Mondd!
- Miért? Miért akarod tudni, és miért kéne elmondanom ezeket neked? – ötpercnyi hallgatás után végre a lány megtörte a csendet.
- Nézd, tudom, hogy nem hiszed, hogy számíthatsz rám, hogy bízhatsz bennem, de akármennyire is próbáltam tagadni ebben a két évben… én szerelmes vagyok beléd. – Ah Ri szemei elkerekedtek, ajkai „o” alakot vettek fel, és csak meredt Myung Soo-ra, akinek fekete íriszeiben valami furcsa csillogást vélt felfedezni, amit egyetlen egyszer látott csak kapcsolatuk alatt – amikor megkérte, hogy menjen el vele az édesanyjához a temetőbe. – Bármit teszek, bármit gondolok… ez nem fog változni. Ha más lányt is keresek magamnak, mindig arra gondolok, hogy senki nem tudja átvenni a helyed. Senki. Érted? Ha boldog vagy… hajlandó vagyok feláldozni a saját boldogságom,és hagyni, hogy Baekhyunnal legyél, de… mivel ez nagyon nehéz számomra meg kell győződnöm róla, hogy jó helyen van a szíved.
- Megörültél? Ilyen hirtelen… - Suzy is ledöbbent a másik asztalnál. Az, hogy Myung Soo így beszél… sosem hitte, hogy valaha hallani fog ilyet a szájából. „Az én Hercegem már eltűnt, mi? Ideje visszahozni őt!” De mielőtt még megtette volna saját önző kis lépéseit hagyta, hogy a két másik befejezze a beszélgetést.
- Tudom. Nem számítok sokra. – fújta ki a bent tartott levegőt. – Csak arra, hogy ha valami bánt, akkor felhívj, ha segítségre van szükséged és egyedül vagy, akkor engem hívj. Ha félsz az én nevem jusson először az eszedbe, és hogy hozzám rohanj, amikor kétségeid vannak.
- Nem számítasz sokra? Mégis miért hiszed, hogy ezeket megtenném? – próbálta meg kirántani ismét kézfejét, de sikertelenül.
- Nem számítok sokra… egyszerűen csak ezt szeretném. – hajtotta le a fejét csalódottan a fiú. – Bár nem hiszem, hogy ez valaha újra meg fog történni. De kérlek, most az egyszer mond el, hogy miért lettél hirtelen ilyen. – Ah Ri azoknak a nagy csillogó szemeknek soha nem tudott nemet mondani, és ez most sem volt másképp.
- Ha elmondom… megígéred, hogy nem zaklatsz többet, amíg az USA-ban vagyunk Baek-kel? – Myung Soo érezte, hogy csúnyán csapdába csalták. „Kihasználja, hogy aggódom? Ne már!”
- Mégis miért kéne ilyet tennem? – rázza meg a fejét a Jégherceg. – Nem akarom.
- Rendben, Myung Soo-yah! Akkor hagyj menni. Nincs kettőnknek miről beszélgetnie amúgy sem. – mivel a fiú nagyon le volt döbbenve ki tudott szabadulni a szorításból, és megindult az ajtó felé. Suzy úgy érezte végre vége ennek a számára csöpögős, érzelgős, nyálas ostoba beszédnek, és akcióba lendülhet, hisz tudta, hogy Myung Soo túl önző ahhoz, hogy egy ilyen dolgot megígérjen.
- Megígérem! Ha elmondod, én… nem zavarlak titeket amíg az Államokban vagytok! – egyezett bele.
- Azt hittem soha nem egyeznél ebbe bele. Ezek szerint nem is vagyok olyan fontos. – ült vissza a lány.
- De igen. Ezért mentem bele ebbe. Mindenképp szeretném megtudni, hogy miért lettél ilyen hűvös.
- Ennyire fontos ez neked? Belemész egy olyan alkuba is, ami egyértelműen elveszi a lehetőséget tőled, hogy láss engem.
- Ha beengedsz a gondolataidba akár egy pillanatra is, akkor az nekem elég. – mosolygott de közben arra gondolt, hogy: „Hogy tudok ekkorát hazudni? Dehogy elég!”
- Nézd… azért mert… Szomorúnak kéne lennem igaz? Meg kéne hatnia, sírnom kéne, és… letörtnek kéne lennem, de… az igazság az, hogy semmit sem érzek. Nem vagyok ezek közül egyik sem. Tudod miért? – Myung Soo megrázta a fejét. – Miattad.
- Mi? – tátotta el a száját. „Nem lehet.”
- Ne csináld! – kapta fel a fejét, és kétségbeesetten nézett Ah Ri szemébe. Ez volt az a pillanat, amikor nem érdekelte tovább, hogy a tökéletest játssza. – Kell, hogy legyen más út is! Én is egy lány miatt éltem felelőtlen életet, de minden percét megbántam! Kérlek, te ne legyél olyan.
- Hah… miért olyan fontos ez neked?
- Én elszúrtam az életem. Te ne tedd ugyan ezt! Úgy vagy tökéletes ahogy vagy! A többi nő eltörpül melletted a szememben, és Baekhyunéban is. Nincs szükséged ilyesmire! – Annyira erősen próbálta meggyőzni, hogy észre sem vette, amint Suzy gyilkos tekintettel meredt rá. „Megbánta? Na várj csak!”
- Haza megyek. – állt fel. – Baekhyun biztos aggódik… - Ah Ri-t elöntötte a bűntudat. Mit vágott barátja fejéhez? Mit rótt fel neki? Hogy tehette ezt? Mindenképp beszélnie kell vele mielőtt késő lenne… - Az ígéret szép szó. Remélem érted. - fordult még vissza egy pillanatra.
