27. Fejezet

Ah Ri karikás szemekkel sétált ki reggel a szobából. Egész éjszaka nem aludt, s ez sajnos már nem az első alkalom volt. Amióta két napja megcsókolta Myung Soo-t képtelen lehunyni a szemét a bűntudat miatt. Azonban azt már aznap eldöntötte, hogy nem mondja el barátjának, amikor megtörtént, szóval, csak emeszti magát, míg végül tovább lép -, vagy eldönti, hogy mit akar. Persze ő már pontosan tudta,hogy ki az, csak még saját magának sem merte bevallani. De, ha őszinte akart lenni, akkor a következőt mondta  volna: nagyon is inponált, amit Myung Soo nemrégiben mondott neki, sőt egyre inkább úgy érzi, hogy a szíve már nem sokáig fog ellenállni a csábításnak - már annó sem ment neki, miért lenne most másként? 

Egy nagyot kortyolt bele az ásványvízbe, amit kitöltött magának, s visszament a szobába, ahol Baekhyun még mindig az igazak álmát aludta. Nem is csoda... tegnap tizenegykor esett haza, mert egy kiállításra kellett elmennie a főnökével, és néhány munkatársával - ráadásul még ittak is. Annak ellenére, hogy a lány megvetette az alkoholt, és soha nem is ivott - kivéve egyszer -, Baek ezt egyáltalán nem vette figyelembe; ez volt az egyetlen dolog amire nem figyelt oda... de vajon miért? 
Befeküdt a fiú mellé, és olyan közel bújt hozzá, amennyire csak tudott. Barátja még álmában is védelmezően köré fonta karjait, amitől a lányban ismét feltámadt a bűntudat... "Ottoke?" - gyűltek könnyek a szemébe. Tényleg fogalma sem volt róla, mit kéne tennie ebben a helyzetben. 
-Ah Ri... - suttogta Baekhyun álmos hangján a fülébe. - Szeretlek. - Nem tudta ő is ugyan ezt kimondani, ezért csak alvást színlelve közelebb bújt a másikhoz. "Nem kéne ezt tennem vele..." 

A pocsék érzése a nap további részében sem múlt el, bár egy kis nyugta sem volt, hisz Baek mindent percre pontosan megszervezett arra a napra. Először villás-reggelivel indítottak, aztán sétálni mentek egy köszeli tóhoz, ahol íjászkodtak, amit ugyan mindketten élveztek, de hamar véget is ért, s akkor jött a kínos csend. 
- Figyelj, Ah Ri... biztos, hogy nem történt valami, amíg nem voltam itthon? Olyan furcsa vagy... - hajtotta le a fejét szomorúan a fiú. Felkínálta a tökéletes lehetőséget arra, hogy végre kitálalhasson, de amikor megtette volna, újra inába szállt a bátorsága. 
- Csak kezd honvágyam lenni, és aggódom a Bell'sért... - hazudta szinte szemrebbenés nélkül. "Szörnyű ember vagyok..." 
- Akkor... ha gondolod, hazamehetünk pár napra... mármint, ha... 
- Baekhyun-ah... Ha én hazamegyek, akkor már nem jövök vissza. - Ez talán túlságosan is őszinte válasz volt. 
- Értem. Utálsz itt lenni, ugye? - torppant meg. 
- Nem erről van szó... - sóhajtott fel a lány. - Egyszerűen... 
- Ne! Kérlek ne mond ki! - emelte kissé meg a hangját a fiú, s előrébb sietett. - Nem akarom hallani! 
- Persze...ezzel teljesen megoldod a helyzetet... képzeld, akkor is kimomdom! - dühödött be Ah Ri is. - Ideje, hogy végre kimondjam! Utálok itt lenni, mert Myung Soo is itt van! 
- Mindig minden miatta van! - fordult a lány felé, aki majdnem nekiütközött a gyors iram miatt. Mivel már kiabáltak egymással hálát adhatnak az égnek, hogy egy kihalt utcán sétáltak lefelé, amit szinte soha senki nem használ. 
- Igen, képzeld Baekhyun miatta van! Mert... miért kellett idehoznod? Miért nem tudtunk másik városba menni? - hadonászott a karjaival bőszen, hogy megmutassa mondandójának jelentőségét. 
- Oh, szóval az én hibám? - mutatott saját magára felháborodva. - Itt az ideje, hogy tisztázzunk valamit, drágám! Ha te nem akarnád, nem lenne hatással rád! - bökött felé. 
- Oh, amikor haragszol, akkor a drágád vagyok? - gúnyolódott. Ez egy olyan veszekedést indított el, ami végül az egész nap hangulatát megadta. Nem volt olyan perc, amikor ne kaptak volna össze valami apróságon, és végül a kicsit nyugodtabb pillanatokban is újra kirobban a vita, ami egyre hevesebbé, és hevesebbé vált, végül pedig mosolyszünetet -, és némasági fogadalmat kötöttek. 

Este bár egyikük sem akart a másikkal beszélni, mégis elindultak az étterembe vacsorázni, amire Baekhyun már napok óta készült. Bár egyáltalán nem ilyen hangulatúnak tervezte, de az étel finomsága, és a hely romantikus hangulata miatt mégis maradtak. 
- Ez annyira kínos... - sóhajtott fel a fiú, és felállt. - Mindjárt jövök. - hagyta magára a lányt. Nagyot sóhajtva lépett ki az étterem bejáratán, bár a mosdóba akart menni, jobbnak érezte, ha kiszellőzteti a fejét. Barna szemei most szomorúságtól csillogtak, hisz ez az első nagy vitája a lánnyal, és fogalma sem volt róla, mit kéne tennie, hogy újra béke legyen kettőjük között. De biztos, hogy nem az volt a megoldás a problémára, ami az után következett... 


Myung Soo az utcán sétált már legalább háromnegyed órája, amikor furcsa képre lett figyelmes. Egy szédelgő Suzy jött vele szembe, aki természetesen - legnagyobb bánatára - azonnal kiszúrta őt. 
- Áh, Myung Soo-yah! - botladozott oda hozzá, s karolt bele nyakába. - Olyan jó, hogy látlak! 
- Bűzlesz! - lökte el magától undorodva. 
- Mi ütött beléd? - nevetett fel. - Eddig semmi bajod nem volt az alkohollal. Sőt, sokkal jobban éreztük magunkat, amikor nem voltál józan! 
- Rég volt, megváltoztam! - ki karta kerülni a nemkívánatos személyt, de ő belekarolt a vállába, és mint aki észre sem veszi, mennyire nem akarja, hogy ott legyen magyarázott tovább. 

- Tudod, igazából egyetlen oka volt, hogy idejöttem... - döntötte fejét a vállára, de a Jégherceg lelökte róla. - Csak azért, mert... 
- A legkevésbé sem érdekel, hogy mit keresel itt, Suzy! - állt meg dühösen, és hámozta le magáról a karokat. - Az lenne a legjobb, ha meg sem ismertelek volna soha... nemhogy újra találkozni veled... utállak, nem érted? 
- Pedig csak miattad jöttem! - kezdte el a lány a műsírást, ami tartott körülbelül két percig. - Akkor keresek valaki mást, aki örülni fog nekem... - nézett körbe az utcán, és kiszúrt egy ismerős arcot. - Már meg is találtam! - odasietett egy sráchoz, aki neki háttal ált, azonban, amikor megfordult Myung Soo egy pillanatra ledöbbent, de aztán egy kicsit örülni is kezdett, hisz akkor valahol itt kell lennie Ah Ri-nak is a közelben. Azért, hogy jobban hallja a beszélgetést közelebb sétált. 
- Rég nem találkoztunk, Baekhyun-ah! - nyáladzott a lány. Ez a hang annyira irritálta a Jégherceg fülét, mint még semmi, kedve lett volna kidobni a taccsot, vagy ott helyben megsüketülni, viszont a beszélgetés túl érdekesnek tűnt ahhoz, hogy ne figyeljen oda. - Myung Soo egy kicsit sem örül nekem... te örülsz, ugye? - bújt oda a fiúhoz, aki most megpillantotta az említettet. 
- Ami azt illeti, a barátnőmmel vagyok itt... annak örülnék, ha elengednél! - próbálta meg lehámozni magáról a lányt. 
- Engem miért nem szeret senki? - gyűltek ismét álkönnyek a szemébe, de már akkor körvonalazódott a fejében az aljas terv, amikor meglátta a szerencsétlen félnótást. "Most féltékennyé teszem Myung Soo-t!" S ezzel ajkait Baekhyun-éra tapasztotta, aki hiába is próbált volna tiltakozni, esélye sem volt. A Jégherceg azonban már előbb kiszúrta Ah Ri-t a háttérben, aki most döbbenten meredt barátjára, aki egy másik lánnyal csókolózott - merthogy a beszélgetést nem hallotta. - Úgy örülök, hogy találkozhattam végre veled, Baekhyun-ah! - ölelte meg "boldogan" a döbbent fiút. 
- Látom jól szórakozol! - sétált közelebb Ah Ri dühtől szikrázó szemekkel. 
- Ah-Ah Ri... ez nem az aminek látszik! - lökte el magától azonnal Suzy-t. 
- Tényleg? Érdekes... Ez a liba megcsókólt, te pedig hagytad neki! Szerintem pontosan az, aminek látszik... - húzódott gúnyos mosolyra a lány ajka, ezzel is konstrolálni akarta, hogy mennyire nem tetszik neki az, amit barátja tett, bár ez tőle kissé álszentnek hatott.
- Te meg ki a franc vagy? - Suzy Baekhyun elé állt, hisz úgy érezte fölényben van a lánnyal szemben. 
- Tudod, semmi sem jogosít fel erre a lekezelő hangnemre, de, ha nem vetted volna észre... épp a barátomhoz beszélek, akit az imént sikerült lekapnod! - Myung Soo a háttérben elismerően bólintott, amikor meglátta Suzy megsemmisült arcát. Egyértelműen ő volt az, aki győzött a "ki van nagyobb fölényben" versenyben. - Szóval... Baekhyun, magyarázatot, most! 
- Én tényleg, nem akartam, Ah Ri! Ez csak baleset volt, mármint, nem! Nem volt az! Suzy letámadott, és időm sem volt reagálni... Kérlek! 
- Egyszer veszünk össze, és te ezt csinálod? Mégis milyen ember vagy te? - köpte dühösen a szavakat. 
- Én milyen ember vagyok? Te vagy az, aki még mindig az exe után sír! - nem túlzottan érdekelte, hogy az említett is ott van, aki amint meghallotta ezt, nagyot dobbant a szíve. 
- Oh, ha már itt tartunk! Ez feljogosít arra, hogy csak úgy nyálat cserélj valakivel az utca kellős közepén a szemem láttára? - észre sem vette, hogy igazat adott a fiú előző kijelenzésére. 
- Feljogosít? Innentől kezdve nekem bármihez van jogom! Ha kedvem tartaná még le is feküdhetnék akárkivel! - nem gondolta végig, amit mondott, egyszerűen kicsúszott a száján, de már keső lett volna visszaszívni. 
- Ahogy gondolod! - arrébb lökte barátját, és elindult hazafelé, azonban Baekhyun az útjába állt. 
- Ah Ri várj! - szólította meg kétségbeesetten, és megragadta a vállát. - Egyaltalán nem úgy értettem, ahogy hangzott... csak kicsúszott a számon. Kérlek! Én nem... 
- Eressz el! Most! - lökte arréb a fiút ismét.
- Nem! -ölelte át könnyes szemekkel. - Nem érdekel, ha valakit mást szeretsz! Az sem zavart eddig sem, hogy csak azért vagy velem, mert vígaszt kerestél. Én tényleg...
- Ezt hiszed? - fordult a fiú felé, és villámokat szóró, ám de könnyes szemekkel meredt fel a barna  íriszekbe. - Ha ezt gondolod, egy kicsit sem ismersz... - lökte el magától miután legörbült az első könycseppje. - Itt az ideje, hogy elmondjam, mi miatt voltam a napokban ilyen zavart. - törölte le a könycseppjeit az arcáról, és ismét belenezett a szomorú szemekbe. - Megcsókoltam Myung Soo-t, de ezek után... minden bűntudatom elszállt, és már egyáltalan nem bánom, hogy megtettem! 

- Tessék? Nem elég, hogy... tudom, hogy még mindig halálosan szerelmes vagy belé, de most már attól is kell tartanom, hogy nem leszel hozzám hűséges? Mégis miért teszed ezt velem? - Baekhyun sokkos állapotban állt a lány előtt, és nem tudta felfogni azokat a szavakat, amiket barátnője mondott neki. 
- Azt hiszem... az van, amit gondolsz. Kihasználtalak, és egy cseppett sem szerettelek soha. - fordított hátat a fiúnak. - Remélem tudod, hogy most hazudtam. - otthagyta barátját, és elindult, egy ismeretlen utcán. Nem akart hazamenni, mert tudta, hogy Baek oda fog menni. 


- Mi folyik itt? - fordult értetkenül Myung Soo-hoz Suzy. Eddig csak csendben hallgatták a beszélgetést, de mivel már vége, rákérdezett. 
- Ezért örökké hálás leszek neked! Életedben először tettél valami jót is értem! - Myung Soo nem akart örülni annak, ami itt történik, de olyan jó érzés töltötte el, amikor hallotta, hogy a lány még mindig őt szereti, hogy egyszerűen csak elöntötte a boldogság. Ez egy jó dolog a rosszban- számára. 

- Micsoda? - azonban választ már nem kapott, mert a Jégherceg elviharzott mellette, és Ah Ri után eredt. Semmiképp sem akarta, hogy most egyedül legyen. Hátsószándék nélkül egyszerűen csak meg akarta vígasztalni őt. 


- Ah Ri, várj! - kiáltott a lány után. "Mi lesz, ha..."