13. Fejezet. - Most mihez kezdjek?

Azonban a valódi sokk még csak akkor következett be, mikor meglátta ki ül a kanapéján. Ez a boldog nap, hogy érhet ilyen csúfos véget?

Ah Ri kezéből kiesett a táska, s csak meredt a vele szemben ülő húszas éveiben járó férfire, aki szép lassan felállt, megigazította nyakkendőjét, s a lány elé sétált; ujjaival elfordította fejét, s egy lágy puszit nyomott arcára, majd megölelte.
- Hiányoztál! - mondta, majd kissé eltávolodott, hogy egyenesen a lány szemeibe nézhessen, aki csak kikerekedett szemekkel ácsorgott ott, mint egy fadarab. - Amíg Amerikában voltam, csak rád gondoltam. Alig vártam, hogy hazajöhessek. - sóhajtott fel.
- Oppa... mit keresel itt? - tért magához a másik. Kettőt pislogott, s tekintete találkozott Myung Soo-jéval, akin látszott, hogy nagyon csalódott, szinte már kétségbeesett, mert nem érti mi folyik körülötte.
- Hát nem egyértelmű? Jöttem, hogy feleségül vegyelek, végre! - ezt a vendég úgy mondta, mintha egy magától értetődőd dolog lenne, de valószínűleg csak neki volt az. Ah Ri-nak egy álma vált volna valóra, ha ez fél évvel ezelőtt történik meg, de most... szeme előtt megjelent egy fájdalmas kép: lakótársa összepakolja a cuccait, és köszönés nélkül hagyja el őt. - Olyan gyönyörű vagy! Sokkal szebb, mint régen. - igazította meg haját a fiú, hisz nagyon zavarban volt. A rossz-fiús külső ellenére, ő tényleg őszinte érzelmeket táplált már évek óta a lány iránt, s betartja gyerekkori ígéretét, miszerint ha befejezi az egyetemet feleségül veszi. - Amúgy... ki ez a srác? - mutatott kissé dühösen a másik fiúra.
- Öhm... Ő Myung Soo a lakótársam. - lép kettőjük közé, hogy bemutassa őket egymásnak. Nevét hallva a fiú meghajolt, bár egyáltalán nem volt kedve a jópofizáshoz. - Ő pedig itt, Tae Woo az én gyerekkori barátom. - a másik is meghajolt. A két fiú között lévő feszültséget szinte tapintani lehetett; mindketten vetélytársnak ítélték a másikat - mert azok is voltak!
- Örvendtem a találkozásnak Myung Soo. - biccentett felé, s mosolygott rá, de mosolya mögött felébredt benne a versenyszellem. Tekintetéből az "Úgy is én nyerek!" mondatot lehetett volna kiolvasni, ha a másik figyelt volna rá, de teljesen ignorálta őt. - Most viszont mennem kell, szépségem! Este érted jövök, és elviszlek egy étterembe. Mit szólsz hozzá? - a lány egy halvány mosoly kíséretében bólintott. - Rendben! Akkor öltözz nagyon csinosan! - kacsintott Tae Woo. Miután távozott a lányból felszakadt egy sóhaj, s a plafonra emelte tekintetét. 
- Fel kell hívnom Seo Hee-t! - s már tárcsázta is a számát, amíg telefonált lakótársa magára zárta szobája ajtaját, s elterült az ágyán. 

- Miért velem történik ez? - ütött bele egyet a takarójába. - A francba! A francba! - tört rá egy kisebb hisztiroham, de aztán lenyugodott. - Nem segít, ha idegelem magam... ki kell találnom valamit...Áh! - fordult hasra, és nyúlt el az ágyon. - Sose volt gondom a nőkkel egészen mostanáig... ezért nem szabad érzelmeket belekeverni a kapcsolatokba! - rakta fejére a párnáját, lehunyta szemeit, s próbált álomba merülni, de akárhányszor lehunyta szemét szeme elé tárult, ahogy Tae Woo és Ah Ri boldogan egymásba karolva sétálnak egy parkba. Olyan mérhetetlen féltékenység öntötte el, mint még soha - bár eddig még nem is volt az senkire; kedve támadt volna beverni a srác képét, de nem tehette, mert még nem adott rá indokot, de amint megteszi... ördögi mosoly kúszott ajkaira, de azon nyomban le is fagyott. Ah Ri régi barátja... nem húzhat be neki... azzal megbántaná.Valami mást kell kitalálnia, és pontosan tudja kihez kell fordulni az ilyen kérdésekben.

- Unnie! - lépett be a kávézóba Seo Hee, és ült le azonnal a székre, ami meg is lepte barátnőjét, hiszen mindig a nyakába ugrik, ha meglátja. - Hallottam a hangodon, hogy valami nincs rendben. Mondj el mindent! - hajolt kicsit közelebb, s nagy bociszemekkel meredt a másikra, aki egy kicsit meg is ijedt ettől.
- Tae Woo... itt van. - nyögte ki végül.
- Tessék? - sokkolt le a dongsaeng. - De Unnie.. ő a te első szerelmed! Mit keres itt, és miért, és...
- Nyugi! - tolta elé a teáscsészét, s folytatta. - Akinek ki kéne akadni az én vagyok, ha nem baj! Ugyan is, azt mondta, hogy feleségül akar venni, ahogy megígérte, és ma este vacsorázni visz, és én... oh, te jó ég! Mit kéne most tennem? - hadarta el egy szuszra.
- Ez nehéz dió... - húzta el száját a barátnő. - Te kedveled őt?
- Ő az első szerelmem, de Myung... - csapta tenyerét a szájára, mert túl sokat mondott.
- Na, ne! - húzta el az utolsó szót. - Azt akartad mondani, hogy "Myung Soo..." - rakta idézőjelbe a nevet. - Én azt hittem, hogy Baekhyun tetszik neked, erre most a Jéghercegért vagy oda, akit eddig folyamatosan szapultál, és... Ne csináld már! Milyen szerelmi négyszögbe keverted te magad? Unni! Eddig eseménytelen volt a szerelmi életed... azt hittem, hogy amikor tanácsot kell majd adnom, max. a "mikor feküdjek le vele?" kategóriát ütöd meg a problémák terén, de most egy ilyen bonyolult dolgot zúdítasz rám?
- Én zúdítom rád? Ez elsősorban rám  zúdult, ha nem probléma, és... szerinted akartam én ezt? - csapott az asztalra, és elkezdte hadarni a nagy elképzelését a jövőről és a tökéletes románcról.
- Ilyen nem létezik. - szakította félbe a nagy monológot a fiatalabb. - Ébredj fel, és kezdj azzal a helyzettel valamit, amiben most vagy! - könyökölt az asztalra.
- Áh... - terült el az asztalon nagyon sóhajtva Ah Ri. - Ma vacsorázni megyek Tae Woo-val... mit vegyek fel? - ült fel hirtelen, és meredt barátnőjére.
- Elmegyünk shoppngolni? - örül meg a másik. - Úgy sem voltam már nagyon rég...
- Ennek örülök, de nem mehetünk, most nem költök ilyesmire! Szóval... a szekrényemből kell kiválasztanom valamit, de mit?
- Segítek, ahogy te segítettél nekem. - kacsintott rá - Akkor menjünk is. Holnap pedig foglalkozunk ezzel a szerelmi sokszöggel! 

Sok időbe telt, de végül megtalálták a megfelelő ruhát, s el is tudott készülni, mire Tae Woo érkezése előtt, kisétált a nappaliba, ahol hat csodálkozó arc nézett vissza rá, de aki leginkább meglepődött az Myung Soo volt. Még sosem látta ilyen ruhában a lányt.
- Na? Milyen? - hajtja le fejét kissé szégyenlősen.
- Én farmerben, és pólóban is elvinnélek bárhová. - mondta a lakótárs, ezzel nem kis megdöbbenést okozva a többieknek.
- Akkor ez rossz? - esett kétségbe a lány.
- Nem. - sóhajtott fel a fiú. - Gyönyörű. - mosolyodott el lágyan, ám amikor leesett mindkettőjüknek, hogy a fiú tulajdonképpen most bókolt neki, azonnal elkapták tekintetüket egymásról, és pirulva meredtek maguk elé egészen addig míg meg nem szólalt a csengő. 
Ah Ri felkapta a táskáját, s mosollyal arcán nyitotta ki az ajtót.
- Szia! - ölelte meg őt a fiú, aki úgyszintén ki volt öltözve - bár ő mikor nincs. - Eszméletlenül gyönyörű vagy! - fogta meg kezét, s nézett bele mélyen a lány szemeibe, aki érezte, hogy egyre jobban elpirul. - Akkor? Mehetünk? - a lány csak bólintott, s elköszönt  a többiektől.
Beszálltak a fiú - vagy inkább férfi, mert már az lassan - fehér méregdrága autójába, s meg sem álltak egy puccos étteremig. Tae Woo kinyitotta neki a kocsiajtót, az étterem ajtaját, és még a széket is alásegítette, miután rendeltek, beszélgetni kezdtek.
- Tudod, egész idő alatt, amíg magoltam a hosszú tételeket az járt az agyamban, hogy minél előbb szabaduljak onnan, és visszajöhessek ide, hozzád! - mosolygott kedvesen a lányra. A hangulatos fények alatt még jobban nézett ki - ha ez egyáltalán lehetséges. Egy tökéletes pasi ül előtte, aki folyamatosan bókol neki, Ah Ri mégsem érzi felhőtlenül magát, hisz nem az a srác ül vele szemben, akivel valójában jönni akart volna...

- Még bókolni is jobban tud nálam! Ez hihetetlen... - rázta meg fejét Myung Soo a zuhany alatt. - Most mihez kezdjek?