7. Fejezet

Bocsi h ilyen rövid lett, plusz ha valahol nincs ékezet azért is bocsi, mert görög billentyűzetről írtam, és nincsenek rajta a betűk csak így érzésre csináltam xd Meg a megszokás. :)

Együtt élés. A két fél megtapasztalta milyen nehéz is ez valójában. Egész héten marták egymást, ahol csak tudták; hol az étel, hol a mosogatás, hol pedig a szobák miatt. Myung Soo még mindig nem tudta feldolgozni a tényt, hogy lakótársának egy egész szoba szükséges a ruhái tárolására.
- Mi a frásznak hordasz ennyi ruhát? Mégis mikor veszed fel ezeket? - üvölt fel a mosókonyhában a fiú, aki nem tudott belépni a helyiségbe, mert Ah Ri ruhái mindent elleptek.
- Nem hordok sok ruhát! - trappolt oda a lány. - Most vettem ezt a mosógépet, mert elromlott a régi, és nem tudtam használni... - vörösödött el.
- Hah. - forgatta meg szemeit a másik. - Ha egy ember picit szerencsétlen, az aranyos! De ha valaki annyira, béna, mint Te, az már inkább taszító, mint vonzó! Fogadni mernék rá, hogy még pasid se volt... - a lány szemei azon nyomban könnybe lábadtak; ennél jobban még soha senki nem bántotta meg őt. - Áh! Beletrafáltam igaz? - nevette el magát. - Ettől csak még szánalmasabb lettél... - rázta meg fejét.
 - Tudod, lehet más oka is, azon kívül, hogy szánalmas vagyok! Mert az vagyok, egy lúzer, de... - mélyen a Jégherceg szemeibe nézett. - tudod hányan epekednek utánam nap mint nap? Van fogalmad róla mennyi srác ölne azért, hogy velem legyen? Nem! Honnan is tudhatnád? Akkor sem nyílnék meg neked, ha fizetnének érte! Az Antarktisz melegebb hely, mint a szíved... - otthagyta a fiút; amikor elhaladt mellette jól oldalba lökte.

Belegázolt a lelkébe, eltiporta, mint egy kis pókocskát. A jókedve elszállt az önbecsülésével együtt; ledobta magát az ágyára, s csak meredt a plafonra; szemeivel végigkövette a kis repedéseket.
- Lehetne ennél rosszabb ez a nap? - s ekkor, mint égből a villámcsapás megszólalt a csengő. Ez lehetett volna, amolyan isteni jel, de valójában nem az volt. Amikor a nappaliba sétált két ismerős arccal találta szembe magát.
- Unnie! - ugrott a nyakába szokásos módon Seo Hee. - Várjunk!

Ah Ri-yah... te sírtál? - rakta vállaira kezét, s aggódó szemekkel mered barátnőjére, akinek szemei pirosak, s duzzadtak voltak.
- Nem. Csak fáradt vagyok. - hazudta; bár utálta ezt csinálni, mégis megtette... tudta, hogy barátnője azonnal letámadná a vétkest, de neki nem volt szüksége a hangzavarra - legalábbis ezzel az érvvel áltatta magát.
- Biztos? - kérdezett rá utoljára, hisz nem akarta feszegetni a témát, ha a másik nem akar beszélni róla.

Az egyetlen, aki észrevette, hogy Myung Soo a földet fixírozza az Hyung Seok volt. Azonnal tudta, hogy mi történt valójában; összevesztek, de most sokkal jobban, mint rövid ismeretségük alatt bármikor. Azonban az meglepte a fiatalabb fiút, hogy barátja bűntudatot érzett a történtek miatt, hisz sosem szokott megbánni semmit - főleg, ha egy lányt küldött el melegebb éghajlatra. Akkor most vajon miért?

- Oppa! - ütötte vállba a fiút Seo Hee. - Azt mondtam egy perce, hogy meséld el mit hallottal Ahjusi-rol.
- Oh, bocsánat. Elkalandoztam... Ilyen hatással van rám a te gyönyörűséges szemed... 
- Oh, de édes vagy... - olvadozik egy egész másodpercig a lány. - De inkább mond el azt, amiért idejöttünk!
- Rendben. Szóval... a Belle fele mentem ma reggel, és megláttam a tulajdonost, ezert odamentem hozza, hogy megkérdezzem mikor nyit ki újra a hely....
- Nem is te lettel volna... - sóhajt fel Myung Soo.
- Ez nem fontos Hyung! Azt mondta, hogy nem tudja kifizetni a renoválás költségeit, ezert lehet, hogy másnak kell átadnia az üzlethelyiséget.
- Tessék? - döbbent le Ah Ri. - Az nem lehet...
- Ő mondta nem én... lehet, hogy... gyűjtést kéne szerveznünk, és...
- Ez egy nagyon jó ötlet Hyung Seok! - adott egy cuppanós puszit arcára a fiatalabbik lány. - Én mindent megszervezek! Holnap találkozunk a parkban! Tudjátok... ami a kávézótól nem messze van. Myung Soo, te is gyere! - felpattant, kiviharzott a lakásból.
Az ülve maradtak csak bambán bámultak utána.
- Mi lesz itt holnap... - gondolkodott hangosan a lány.
- Miért adsz ilyen hülye ötleteket, ha? - vágott hozzá barátjához egy párnát a Jégherceg. - Miért kell nekem is menni, ha?
- Nekem itt már nincs dolgom. - Ah Ri felállt, és otthagyta a két veszekedő fiút. Fogalma sem volt róla hogy fognak összegyűjteni annyi pénzt, amennyi kell... de nagyon remélte, hogy sikerrel járnak majd; nagyon a szívéhez nőtt a kávézó. Aggodalmakkal teli gondolatokkal nyomta el az álom.