Milyen is valójában Bae Suzy?

Hali srácok! Mielőtt Suzy ténylgesen felbukkanna, gondoltam hozok nektek egy olyan fejezetet, amit saját maga elemzi önmagát - na ez egy értelmes mondtam volt xd Ezért is van a történet nagy részben E/1-ben. Amúgy véleményeznetek hogyan írok ebben a személyben, mert eddig nem igen próbáltam...? :)

"Milyen is valójában Bae Suzy?"- zengett elmémben a mondat.

 Csak ültem e kérdés felett, s nem tudtam megadni rá a választ. Milyen is vagyok én? Mit is szeretek igazán? Ezek voltak azok a kérdések, melyeket Dr. Markus Ambrits - igen, tudom, hogy ez ön - tett fel nekem az utolsó pszichológia órámon. 

Miért pont ezt a szakot választottam? Fogalmam sincs. A mai napig nem tudnám megmondani, miért ültem be arra az órára, miért vettem fel végül a tantárgyakat, s hogy miért tettem le a diplomámat. Egyszerűen csak "nem tudom" lenne rá a válasz, hisz tényleg fogalmam sem volt róla. S a professzor kérdésére is pontosan ugyan ez volt a válaszom; nem tudom. Nem tudtam milyen ember vagyok, sőt még azt sem, hogy milyenné szeretnék válni. Azonban a kèrdés egyértelműen beférkőzte magát a fejembe. Amióta csak elhangzott egyfolytában ezen kattog az agyam. Éjjel-nappal csak arra tudok gondolni, hogy ha egyszer venném a bátorságot ahhoz, hogy elmélázzak ezen, elkeserítő eredménnyel zárnám a filozofálást önmagamról. 

De most, hajnali kettő környékén, a vadonatúj luxus-lakásomban, valahogy mégis rávettem magam, hogy leírjam ezt egy - tőlem meg nem szokott módon - írógéppel, akár egy levelet, vagy esetleg egy összefoglalást. 

Ha feltétlenül címet kéne adnom eme eszmefuttatásnak azt mondanám, hogy "Suzy, avagy reménytelenségből a csúcsra" lenne a megfelelő. De nem fárasztom magam a címmel, hisz senki más nem fogja olvasni ezt rajtam, és önön kívül professzor. Miért is hagynám, hogy valaki belelásson a fejembe? Az maga lenne az öngyilkosság!

 Tehát a kis Bae Suzy - avagy én - már kiskorában rajött, hogy az élete csak akkor lehet jobb, ha minél több pénzt sikerül megszereznie, hisz akkor bármit megkaphat, amit csak akar, és nagyon sok mindent szeretett volna. S ahogy egyre nagyobb, szebb, és ellenálhatatlanabb lett - most is az vagyok -, rájött, hogy a legegyszerűbb út, ha minél több fiút bolondít magába, akik hajlandóak bármit megadni neki. Sorban hódított meg mindenkit, egyre több minden volt, amit megkapott, s végül már olyan életet élhetett, amit igazán szeretett volna. A csúcsra jutott úgy, hogy felhasználta bájait, s megteremtette magának azt az életet, amit mindig is akart.

Most jön az a rész, hogy felsorolom azokat, akiknek tönkre tettem az életét? Erre senki ne számítson, hisz még a nevükre sem emlékszem. Miért kéne? Hisz csak önös érdekek vezéreltek, egy csepp érzelem sem volt a tetteimben.

De csak így lehet teljes a story igaz? Ha nagyon mélyre ások a fejemben eszembe jut két név. Két olyan név, ami valahogy belevéste elmémbe magát, s azóta is ott van. Hogy kik voltak ezek a srácok?

Egyikük egy naív fiú volt, aki minden szavamat követte, mintha valamiféle istennő lennék, aminek nagyon örültem, hisz a családja gazdag üzletlánc tulajdonos volt. Fekete szemei még mai napig felrémlenek álmaimban. Fèlreértés ne essék. Nem azért mert szerelmes voltam! Egyszerűen ő volt az első áldozatom. Az első, akit eltiportam, és szinte teljesen megsemmisítettem. Most kell elmesélnem ugye? Akkor elmondom... 

Tehát általános iskolában volt egy fiú, akinek egyetlen barátja sem volt. Nem azért mert furcsa volt, vagy valami baj lett volna vele, egyszerűen nem akart senkivel sem barátkozni - cuki történetnek indul ugye? Az is volt...!

Jó barátok lettünk, mert megvédtem egy csapat felsőbb évestől, akik meg akarták verni őt. Igazság szerint, évekig nem tudtam róla, hogy milyen családi háttérrel is rendelkezik, egészen addig még el nem kezdődött a középiskola, és vele osztottak be tanulópárnak.

Természetesen az első közös tanulós óránk nála volt. Amikor kiszálltam a taxiból, amit ő rendelt nekem, hogy hozzon el, azt mondta - valamiért még mindig tisztán emlékszem rá -, "Már régóta barátok vagyunk, úgyhogy nem félek elmondani neked... az apám Korea egyik vezető cégének a tulajdonosa." Mondanom sem kell, hogy hidegzuhanyként ért a dolog. Ekkora kapás van az orrom előtt, s még csak észre sem vettem? A tanulás alatt a tekintete néha-néha az ajkaimra tévedt, és amikor észrevette, hogy rajtakaptam, mindig elpirult... innen tudtam, hogy nem lesz nehéz dolgom. 

Mivel ez volt az első alkalom, hogy ilyenhez kezdtem hozzá, pontos terveket készítettem, s végül megkaptam, amit akartam. Sok ajándékot, egy ostoba szerelmes srácot, és pénzt. Csak ilyen-olyan ürüggyel néha panaszkodnom kellett, és mindent megkaptam, amit csak akartam. Olyan ostoba és naív volt... még az iskolatársainak sem hitt, amikor azt mondták neki, csak a pénze miatt van rá szükségem. Pedig mennyire igazuk volt... 

Fél év után meguntam, hogy körülöttem van, ezért elmondtam neki mindent. Még mindig nevetnem kell a csalódott arcán, amikor azt mondta, hogy azt hitte szeretem... Most tisztázzuk! Soha, senkit nem szeretek, és szerettem magamon kívül! A hat éves barátságunk ott ért véget. Én külföldre mentem tanulni, s amikor visszatértem a köztarsaságba megdöbbentő észrevételeket tapasztaltam, amitől mintha egy pillanatra bűntudat ébredt volna bennem - de aztán el is múlt. 

Ráadásul a magándetektívem, is döbbenetes dolgokat közölt velem. Azt mondta megváltozott, s ő lett az iskola ügyeletes Jéghercege, akit mindenki meg akar kapni. Ezt tettem volna vele? - gondoltam akkoriban. Egy olyan emberré változtattam, akinek senki sem tud ellenállni. Hálásnak kellett volna lennie nekem, de nem volt az! A mai napig nem értem, hogy miért...

 Kim Myung Soo aznap előszőr küldött el a francba, és ezután meg is tette még párszor. Sorban kezdtem ki a legjobb barátaival, akik nem hallgattak rá - balga népség! Hallgatni kene arra, aki már keresztülment rajta. 

S bár szívesen mondanám azt, hogy itt volt vége a történetünknek, de akkor hazudnék. Az évek során müködő kémia ugyan úgy jelen volt köztünk - bár elég nehéz bevallanom, de tényleg hatással volt rám; főleg az új énje -, de egy-egy alkalommal még így is egymás mellé sodort minket az éjszaka. Sosem tudott ellenállni nekem és ez így is volt tökéletes számomra. 

A másik név Baekhyun volt... őt úgy tettem tönkre, mint még senkit. Egy menő srácból szerencsétlen senkit csinaltam, s tudom - hála a jól megfizetett magánnyomozómnak -, hogy még mindig nem tudta levetkőzni ezt magáról a szerencsétlen. Ez az egyetlen oka, hogy emlékszem rá; nemm volt maradandó élmény semmilyen értelemben.

Tehát összességeben milyen ember is volnék én? Minden pasi legrosszabb rémálma Dél-Kóreától egészen az USA-ig. Önző vagyok, manipulatív, és ennek tetejében még pénzéhes is. Én egy olyan lány vagyok, akivel soha nem akarnád, hogy összehozzon a sors. A legyőzhetetlen ellenfél, az ellenálhatatlan szerető, és a legrosszabb rémalom egyben. 

A kis önismereti "levelem" végen eszembe jutott, hogy... ideje lenne letesztelnem vajon még mindig ellenálhatatlan vagyok-e Myung Soo számára... Ha már úgy is az Államokban van... meg kéne látogatnom, nem igaz? 

U.i: Kívánjon szerencsét, professzor!

Bae Suzy