22. Fejezet

- Ah Ri! – nem érdekelte, hogy ő volt az, aki elment, nem érdekelte, hogy megbántotta a lányt, nem érdekelte, hogy magára hagyta, hallgatott a szívére, és olyan szorosan ölelte magához, mint még soha. – Hiányoztál! - kúszott mosoly az arcára, miközben ölelte őt. Olyan erősen, mint még soha.

A lány azonban a kezdeti döbbenet legyűrése után ellökte magától Myung Soo-t, és dühösen nézett fel rá.

- Mégis mit képzelsz? – szórtak villámokat szemei, amitől a fiú nagyon elkeseredett. Elképzelte, hogy ez mennyivel boldogabb pillanat lehetne, ha akkor azt mondja neki, külföldre költözik, de amint tud, visszajön érte.

- Hát… tudod, mivel megláttalak, és annyira hiányoztál… - harapott bele alsó ajkába.

- Azt hiszed, még van jogod hiányolni engem? Van jogod, megölelni? – szorította ökölbe markát, és próbált úrrá lenni a haragján, de nem sikerült neki. – Két éve még egy rohadt SMS-t sem tudtál küldeni. Sőt! Még annyi sem volt benned, hogy szemtől szemben közöld, hogy a rövid kapcsolatunknak annyi! Mégis mi a fenéből gondolod, hogy neked van bármi jogod is?

- Én… sajnálom. – gyűltek könnyek a jégherceg szemében,amikor szembesült a tényekkel, és Ah Ri utálatának hangjaival. – Csak… - azonban a lány hátat fordított neki, és elsétált, viszont ő ezt nem hagyhatta annyiban. Utána futott, és megragadta csuklóját; nem akarta újra elengedni. – Hagyd, hogy megmagyarázzam!

- Hah! – rántotta ki karját a fiú szorításából. – Nem vagyok kíváncsi a kifogásaidra. – nézett bele kegyetlenül a vele szemben álló szemeibe. – A bocsánatkérésedet pedig tartsd meg magadnak! – megigazította vállán a táskáját, és ismét indulni készült, de Myung Soo megint megragadta a karját. Az, hogy végig kell néznie, ahogy elsétál, olyan lett volna számára, mint egy öngyilkosság. Nem lenne képes végigcsinálni.

- Kérlek! Két év alatt folyamatosan arra gondoltam, hogy mekkora hülyeséget csináltam, és most itt vagy, megint… én nem tudlak elengedni… - könnyezett be ismét a fiú szeme, de nem csak az övé. Ah Ri érezte, ahogy egyre jobban elönti az a sok fájdalom, amit eddig sikeresen elnyomott a szívében. A könnyek, amiket ismét egy valaki miatt ejtett előhozták dühét, és egy jól irányzott mozdulattal felképelte a szívtörőt.

- Ha két éve ezt mondod… talán érdekelt volna, még annak ellenére is, hogy darabokra törted a szívem, de most, most csak arra tudok gondolni, hogy bárcsak itt lenne Baekhyun, és megmentene tőled, mert egyszerűen rosszul vagyok ettől az egész helyzettől. Ha valaha újra összefutnánk… tégy meg egy szívességet, és ne ismerj meg! – remegett minden porcikája a dühtől, és a csalódottságtól. A jégherceg kővé dermedve hallgatta ezeket a szavakat. Nem akarta elhinni, hogy legnagyobb félelme teljesült; hagyta, hogy az a nyálas srác megkaparintsa magának az egyetlen lányt, akit valaha is szeretett, s ráadásul úgy, hogy ő maga nyújtotta át neki arany tálcán.

-Ah Ri-yah! – hallottak meg egy hangot a fiú háta mögül, s ekkor végleg összetört. A lány ugyanis elfutott mellette, egyenesen barátja karjaiba. Amikor meglátta, hogy nyugtatásként, a másik srác puszit nyom a homlokára, inkább elfordult, mert könnyei előtörtek. Mikor újra visszanézett, mintha az egyik rémálma elevenedett volna meg. Ah Ri kézen fogva sétált el tőle Baekhyunnal vissza sem nézve; tenyerét a szívére tette, mert úgy érezte, mintha az épp most szakadna ki a mellkasából; tekintetét az égre emelte, s próbált állva maradni, de a lábaiból kiszökött az erő, s ő a földre rogyott. Ekkor ért oda Matt, aki aggódva szólongatta barátját.

- Are you okay, L? – guggolt le barátjával szembe, aki csak nézett maga elé, elernyedt karokkal. – Ki az a lány?

- Nem vagyok jól… Ah Ri… nem is hagyta… - motyogta maga elé értelmetlenül a szavakat. – Ottoke? – nézett fel Matt-re, aki ledöbbent a látványtól. Vörös szemek, amikből áradnak a könnyek, üveges tekintet, s kétségbeesett arc; nem az a magabiztos srác volt, akit eddig ismert. Ilyen lenne, amikor valakit reménytelenül szeret?

- Haver, nem értettem az utolsó szót, de… hazaviszlek, mert nagyon pocsékul festesz. – felkaparta barátját a földről és hazakísérte. Amint beléptek az ajtón Myung Soo a szobájába ment, és ledőlt az ágyára; fel sem fogta mi történt vele az imént, egyszerűen csak szakadatlanul hullottak könnyei. – Látom, hogy padlón vagy, és bármilyen furcsa át is érzem, mert egész eddig erről a lányról meséltél, és elhiszem, ha azt mondod, hogy szereted őt, mert… az utcán sírtál, mint egy lány. – huppant le az ágyra Matt is. – De… mi történt pontosan?

- Én… - szólalt meg szipogva. – Nem is hagyta, hogy megmagyarázzam, hogy elmondjam, mit gondolok. Azt mondta, hogy tartsam meg magamnak a bocsánatkérésem, és ha valaha újra találkoznánk… ne ismerjem meg őt. Hogy tudnék megtenni ilyesmit? Két év alatt sem tudtam kiverni a fejemből úgy, hogy nem volt itt. Most, hogy tudom, bármelyik sarkon újra összefuthatunk, és nem szabad megismernem őt… úgy érzem, mindjárt összeroppanok. – túrt bele hajába kétségbeesetten.

- Nálatok ez így megy? Ha az egyik fél ilyesmire kér, akkor…

- Igen. Mivel tiszteljük az emlékeket, amiket együtt szereztünk, megtesszük azt, amit a másik fél kér, de… képtelen vagyok erre!

- Akkor most mi lesz? – sóhajtott fel a gitáros; ahogy barátjára nézett láthatta, miként jelenik meg egyre több elszántság a szemébe.

- Nem fogom hagyni! Nem hagyhatom veszni Ah Ri-t… Ő az enyém, csak az enyém! Újra el kell nyernem a szívét! – kulcsolta össze ujjait, ahogy körvonalazódni kezdett fejében a terve. A terv, ami előbb vagy utóbb pozitív hatást kell, hogy elérjen.

- Ha kitaláltál valamit, ami minden csajnál bejön… gondolj arra, hogy ő nem egy a sok közül… ő A Lány. Nem akárki. – paskolta meg a vállát, miközben felállt, s kisétált a szobából, de az ajtóban még egy mondat erejéig visszafordult. – Estére összeszeded magad?

- Igen. De nektek is lesz szerepetek a tervemben… készüljetek fel. – bólogatott Myung Soo. Minden, ami most a fejében motoszkál egyetlen célt szolgál: elérni, hogy Ah Ri végighallgassa őt. Legalább egyszer. Hogy akkor mit fog mondani neki, amikor eljön ez a pillanat? Mindent, amit ez alatt a hosszú idő alatt érzett, gondolt, remélt, és eltervezett. – Hyung Seok-ah! – hívta fel barátját. –El sem hiszem, hogy itt van! Hogy lehetséges ez?

- Itt van! – visította bele kétségbeesetten a telefonba Ah Ri, amikor Bakehyun egy kicsit magára hagyta, és fel tudta hívni Seo Hee-t. – Hogy lehet itt?

- Nyugodj meg, Unnie! – mondta a dongsaeng. – Úgy tűnik nektek még van okotok találkozni egymással.

- Nem érted? Megölelt, és mindenféle hülye dolgot mondott nekem. Miért kéne meghallgatnom? Ő ment el! Miért kéne megkönnyítenem a dolgát? Ottoke?

- Mint mondtam… nyugodj le, és lehet, hogy tényleg adnod kéne neki egy esélyt. Elmondja, amit szeretne, és utána nyugodt szívvel válhatnak el útjaitok, de legalább megkapnád a magyarázatod, amit már olyan régóta vársz.

- Nem. Nem akarok vele lenni, még egy percre sem! Miért nem érted meg, hogy mik az indokaim?

- Unnie! Ez nem miattad van… nem vagyok ellened, és értem is, hogy mit mondasz, de úgy gondolom…

- Már nem csak magamra kell gondolnom… Baekhyun szíve is játszik ebben a dologban, és nem törhetem össze. – sóhajtott fel, s leült az ágyra.

- Úgy gondolod, ez megtörténhet? – kérdezett rá a nyilvánvalóra; barátnőjétől is hallani akarta.

- Itt már minden megtörténhet! Ez abszurd! Miért pont ide kellett utaznunk? Ezt én nem bírom! – kezdett el hisztizni a telefonban, egészen addig még meg nem hallotta, ahogy a barátja beüti az ajtót nyitó kódot. – Persze, minden tökéletes Seo Hee! Ettem igazi amerikai palacsintát is, képzeld. –váltott témát.

- Áh… szóval megérkezett Baekhyun. Hwaiting Unnie! – ezzel vonalat bontottak, vége a nagy beszélgetésnek.

- Meghoztam a süteményt. – kiabálta el magát a fiú, hogy barátnője mindenképp hallja, aztán kipakolta az összeset az asztalra, hogy meg tudják enni.

- Wow! Ez nagyon sok fajta süti! – csillantak meg Ah Ri szemei. Nagyon örült a meglepi édességnek; a fiú mindig bebizonyítja, hogy nála jobban senki nem képes felvidítani. Ám, amint elcsendesedtek, és enni kezdték a finomságokat, a lány szemei előtt bevillant Myung Soo könnyes szeme, s azon kezdett elgondolkodni, hogy látta-e valaha is sírni őt, de egy alkalom sem jutott eszébe. Ez volt az első alaklom.

-------------****-------------

- Egyszerre hívtak minket. – mosolyogva ölelte meg Hyung Seok Seo Hee-t. – Megmondtam, hogy találkoznak, ha még van egymással dolguk, és úgy tűnik… tényleg nincs még vége ennek a történetnek. Egyre kíváncsibb vagyok, mi fog történni.

- Még én! – nyomott egy puszit a fiú arcára, aki ettől mosolyogva pirult el. – Ilyet még egy exedtől sem kaptál ugye? Mind olyan…

- Nem akarok róluk beszélni… Te túl tökéletes vagy, hogy melletted más lányokra tudjak gondolni. – hajolt egyre közelebb a lány ajkaihoz.

- Szerencséd! – hagyta, hogy megcsókolja őt.

-------------***-------------

Myung Soo idegesen járkált a színpad mögött, miközben azon agyalt vajon jól gondolta-e, hogy Ah Ri el fog jönni erre a fellépésre.

- Biztos, hogy jön? Ha nem, akkor nem énekelheted ezt a koreai dalt, oké? – lépett elé a dobos.

- Megegyeztünk, nyugi! Csak akkor, ha meglátom őt itt! Addig nem. - tartotta fel tenyerét a másik pedig belecsapott.

- El sem hiszem, hogy segédkezünk a szerelmi drámádban, annak ellenére, hogy a húgom ex-pasija vagy! – lépett oda hozzá Matt, aki eddig csak távolról figyelte hogyan lesz egyre idegesebb barátja. –Mielőtt bocsánatot kérnél, nem gond! Már mondtam.

- Tudom, de mégis mindig felemlegeted! – rázta a fejét zavartan a Jégherceg.

- Egy dologban biztos vagyok. Te egyáltalán nem szeretted, sőt, még csak nem is kedvelted a húgom. Az egyetlen lány, akit egész idő alatt szerettél az az a valaki, aki felképelt az utca közepén, és padlóra küldött. Srácok! Azt hiszem nemsokára tanúi lehetünk milyen az, amikor Myung Soo barátunk igazán küzd valamiért! –senki nem értette mire gondol, ezért hát egy bizonyos pontra mutatott, ahol egy lány épp belekortyolt a koktéljába.

- Oh, my God! –hangzott el az egyöntetű döbbenet a banda többi tagjától. –Ez az a csaj?

- Szólj a hangfelelősnek kérlek! Addig csinálom, amíg van rá lehetőségem! – fújta ki a bent rekedt levegőt a fiú, ahogy felsétált a színpadra. Valamit mondania kellett volna, de képtelen volt rá. Csak nézte, ahogy a lány, akit szeret, boldogan mosolyog fel a vele szemben ülő srácra, és hirtelen elöntötte a fájdalom. Tudta, ha most nem kezdi el, akkor valószínűleg soha többé nem lesz rá lehetősége, hogy bármit is lépjen, ezért intett a Dj-srácnak, aki elindította az alapot. Azonnal csend borult a teremre, amint elkezdte a koreai dalszöveget énekelni, s Ah Ri is felé fordult, mert felismerte a hangját.

A tekintetük találkozott, s a világ megszűnt kettőjük között, a szavak, amiket kimondott, olyanok voltak, amiket soha senki másnak nem mondott volna, olyat érzett, amit soha senki iránt, és ez tette még különlegesebbé az egész fellépést. A végére a közönség már tombolt, bár alig értettek a dalszövegből pár szót. Azonban az aura, amit Myung Soo árasztott magából tökéletesen megadta az alaphangulatot.

Emma a sarokban ülve rájött, hogy miért is nem kellett ő többre a fiúnak, csak szexre. Az a lány többet ér neki mindennél, és ezt pontosan látta a szemében, ahogy mindenki.

Ezt adja elő. Katt, és nézd!^^